A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 2010. január 1-jétől hatályos szabályai szerint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva) hatálya alá nem tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának és az eva hatálya alá nem tartozó – a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó – egyéni vállalkozónak az adóév során felvett személyes közreműködői díját, illetve az elszámolt vállalkozói kivétjét – ha az nem éri el a tevékenységére jellemző keresetnek megfelelő összeget – a felvett osztalékból, illetve a vállalkozói osztalékalapból ki kell egészítenie, kivéve, ha közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) módosult rendelkezéseiben is új előírás 2010. január 1-jétől, hogy a „főfoglalkozású” biztosított társas vállalkozónak és a „főfoglalkozású” biztosított egyéni vállalkozónak (akkor is, ha evázók) havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetnie, kivéve, ha

• a járulékbevallásban bejelentést tesznek arról, hogy a tényleges jövedelem kisebb annál,

• közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

A járulékokat azonban e két esetben is legalább a minimálbér alapján kell megfizetni.

Amennyiben a személyes közreműködői díj, illetve a vállalkozói kivét kiegészítése a Szja törvény szerint szükségessé válik, azt az eho-kötelezettség megállapításánál is figyelembe kell venni. Emellett az eva hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásnál eho-alapnak minősül a tevékenységében személyesen közreműködő tag részesedésére jutó, osztalékként, részesedésként megállapítható, kifizethető, de ki nem fizetett, pozitív adózott eredmény meghatározott – szintén a tevékenységre jellemző keresettől függő – része is.

A tevékenységre jellemző kereset a Szja tv. a Tbj. és az Eho tv rendelkezéseinek alkalmazásában egyaránt azonos jelentésű fogalom: a főtevékenységre jellemző, piaci viszonyoknak megfelelő díjazást kell alatta érteni [Szja tv. 3. § 86. pont; Tbj. 4. § q) pont, 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 2/A. §].

A főtevékenység a magánszemély által a társas vállalkozásban személyes közreműködőként, illetve egyéni vállalkozóként ténylegesen folytatott mindazon (akár egyidejűleg többféle) tevékenység összessége, amelynek az e minőségében történő jövedelemszerzés – akár a tevékenység mennyisége, akár hatékonysága következtében – döntően betudható.

A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás nem elvárt vagy vélelmezett jövedelem, hanem a személyesen közreműködő tag által, illetve az egyéni vállalkozó által a jogállására tekintettel ténylegesen elért jövedelemnek (a személyes közreműködői díj és a kapott vagy fizethető osztalék, illetve a vállalkozói kivét és vállalkozói osztalékalap együttes összegének) a közteher-fizetés jogcíme szempontjából meghatározott azon része, amely az adott jogállásban folytatott tevékenység eredményének tudható be, és ezért annak megfelelő közterheket kell viselnie.

A piaci viszonyoknak megfelelő díj megállapításának módszerét az adózónak kell kiválasztania olymódon, hogy azt ellenőrzés esetén – ellenkező bizonyítás hiányában – elfogadhatóan alá tudja támasztani. Ehhez a Szja törvényben a szokásos piaci érték (ellenérték) meghatározására szolgáló módszerek bármelyikét alkalmazhatja [Szja tv. 3. § 9. pont].

A szokásos piaci érték meghatározására vonatkozó rendelkezés szerint 2010-től kifejezetten a személyes közreműködői, egyéni vállalkozói tevékenységek szokásos piaci járandóságának megállapítására választható

• az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb. vagy

• a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság, vagy

• a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

Szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét, eredményességét, működési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszűnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.) [Szja-tv. 3. § 9. pont].

Az első (összehasonlító) módszer választása esetén a tevékenységre jellemző kereset megállapítása történhet például az adott térségre vonatkozó kereseti statisztikák alapján is. Az így kalkulált érték azonban természetesen nem lehet egy olyan magas fiktív összeg, amelyre a vállalkozás bevételei a költségeket is figyelembe véve nem nyújtanak fedezetet. Ugyanakkor olyan alacsony fiktív összeg sem lehet, amely mellett az alul-értékelt munkadíj következtében mesterségesen megnövelt nyereségből a társaság képes a szokásos vállalkozási hasznot meghaladó osztalékban (is) részesíteni a személyesen közreműködő tagot, tagokat, vagy az egyéni vállalkozónak a szokásos hasznot és a beruházásait meghaladó összegű osztalékalapja lehet. Ezért a megfelelő módszer kiválasztásáról minden esetben az első módszerrel kombinált további két módszerrel megközelített kalkuláció eredményét is figyelembe véve célszerű dönteni.

A vállalkozás eredményességéből kiinduló módszerek ajánlottak például az olyan esetekben is, amikor

• a bevételek között bérleti díj, tárgyi eszköz, nem anyagi jószág értékesítésének ellenértéke szerepel, amelyeket értelemszerűen nem lehet a személyes közreműködő tevékenységének betudni;

• a társas vállalkozásnak több személyes közreműködő tagja is van, és ezért az ő tevékenységeik arányait is figyelembe kell venni.

A második módszer választása különösen azok esetében célszerű, akik a vállalkozási kockázatokat a saját vagyonuk terhére viselik (pl. ügyvédek, bt-beltagok, egyéni vállalkozók), mert esetükben a kockázatok fedezetét képező bevételrész is a szokásos vállalkozói haszon részeként vehető figyelembe, és csak ha ezen felül is van osztalékként kivehető (vagy kivett) nyereségük, az már a személyes munkájuk ellenértéke akkor is, ha nem munkadíjnak nevezik. Ugyancsak ez a módszer ajánlott akkor, ha a vállalkozás eredményességében a jó hírnévnek betudható „felár” mutatkozik, amely szintén az adott vállalkozás szokásos hasznaként vehető figyelembe.

A társas vállalkozás tagjának személyes közreműködői jogállását elsődlegesen a tag és a társas vállalkozás között fennálló, okiratokkal (létesítő okirat, szerződés, megállapodás stb.) igazolható jogviszony vagy jogszabály alapján lehet meghatározni. Ha azonban a tag tevékenységének lényeges tartalmi elemeiből megállapítható tényállás alapján az előzőektől függetlenül is megvalósul a személyes közreműködés, úgy adózási szempontból a valós tartalomnak megfelelően végzett tevékenység a mérvadó. Ha pl. a tag a társasággal munkaviszonyban áll, a személyes közreműködés nem vonatkozik azon tevékenységére, amelyet a munkaszerződése szerint munkaviszonyban lát el. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a társasággal munkaszerződést kötő tag esetében nincs helye a személyes közreműködésre vonatkozó adó és járulék szabályok alkalmazásának. Ha a tag akár a társasági szerződés vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján, akár a munkaviszonyában ellátott tevékenységén kívül is közreműködik a társaság tevékenységében, és erre tekintettel a társaság a szokásos vállalkozási haszonból fizethető osztalékot meghaladó osztalékban (is) részesíti, indokolt lehet a személyes közreműködésként folytatott tevékenységre jellemző keresetnek megfelelő személyes közreműködői díjkiegészítés megállapítása.

A szja-szabályok szempontjából a személyes közreműködői díj-kiegészítés, illetve a kivétkiegészítés meghatározásához, valamint az ehó-szabályok szempontjából a társas vállalkozást terhelő ehó alapjának meghatározásához a  tevékenységre jellemző keresetet és magát a kiegészítést, illetve ehó-alapot csak az adóév végén lehet véglegesen megállapítani, amikor már ismert a piaci viszonyoknak megfelelő díj éves összegét befolyásoló összes körülmény, valamint az adóévben kifizetett személyes közreműködői díj, osztalék, és/vagy az adózott eredmény, illetve a vállalkozói kivét és az osztalékalap éves összege. Több jogviszony esetén a személyes közreműködői díj-kiegészítést megállapító társas vállalkozást a tag az egyes jogviszonyokban megállapított piaci kereset alapján maga választja ki. Ehhez mindegyik társas vállalkozásnál, ahol személyesen (is) közreműködik, meg kell majd állapítani a személyes közreműködésként folytatott főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő éves díjazását, de a törvényben előírt igazolás kiadására és az adatszolgáltatásra természetesen csak az a társas vállalkozás lesz köteles, amelynél – a magánszemély nyilatkozata szerint – a díjazás a legmagasabb.

Az előzőekkel szemben a járulékfizetés az adóév során folyamatos kötelezettség, amelynek a tevékenység piaci értéke után történő teljesítéséhez a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás értékéről a járulékfizetési kötelezettséghez igazodva havonta (első ízben 2010. február 12-éig ) szükséges dönteni. Emiatt előfordulhat, hogy a több társas vállalkozásban is személyesen közreműködő tag esetében a személyes közreműködői díj-kiegészítés nem feltétlenül annál a vállalkozásnál lesz a legmagasabb, amelyben a társas vállalkozó a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján „főfoglalkozású” vállalkozóként a járulékokat megfizette (Tbj. 31. § (5) bekezdés).

A tevékenységre jellemző keresetről a tbj-szabályok szempontjából célszerű olyan döntést hozni, amelynek következtében a bevallott járulék-alap várhatóan megfelel majd az adóév végén megállapítható értéknek. Ha ugyanis ez utóbbi alacsonyabb lenne az év közben választottnál, a megfizetett járulékok emiatt nem kérhetők vissza, míg ellenkező esetben a különbözet után az Eho törvény rendelkezései szerint ehot kell fizetni, amely ellátásra nem jogosít. Több társas vállalkozás tagja esetében a tevékenységre jellemző kereset szerinti foglalkoztatói járulékfizetésre kiválasztott társas vállalkozásról szintén előzetesen hozott döntés esetében is célszerű arra törekedni, hogy a szja-és a tbj-szerinti kötelezettség ugyanott legyen, mert ha utóbb a kiválasztott társas vállalkozás nem lesz azonos azzal, ahol társas vállalkozó személyes közreműködésként folytatott főtevékenységének piaci értéke a legmagasabb, az előbbinél bevallott járulékalap nem vehető figyelembe az utóbbinál jelentkező (ellátásokra nem jogosító) eho-kötelezettség meghatározásánál (Eho tv. 3 § (2) bekezdés).

A díjkiegészítésre az Eho törvény 3. § (1) bekezdés ab) alpontja alapján számított egészségügyi hozzájárulást az Eho törvény 11. § (10) bekezdése alapján a társas vállalkozás a díjkiegészítésről adott igazolás napját követő hónap 12-éig (azaz február 12-éig) kell bevallani és megfizetni. Az Eho törvény 3. § (4) bekezdése szerint megállapított ehót a 2009. évi LXXVII. törvény 224. § (2) bekezdése alapján első alkalommal a beszámoló közzétételére előírt határidőt követő hónap 12-ig kell bevallani és befizetni.

A Szja törvény szerint a társas vállalkozásnak a személyes közreműködő magánszemély tevékenységére jellemző keresete, illetve az egyéni vállalkozónak a tevékenységére jellemző keresete meghatározásánál figyelembe vett körülményekről, szempontokról feljegyzést kell készítenie. (Ezt elegendő havonta a járulék-bevalláshoz és év végén az adóbevalláshoz elkészíteni). A több társas vállalkozásban személyes közreműködő, illetve személyes közreműködőként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató magánszemélynek valamennyi tevékenységére jellemző keresetéről ugyancsak feljegyzést kell készítenie. A feljegyzéseket az adózással összefüggő iratokként az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig meg kell őrizni [Szja tv. 16. § (8) bekezdés; 25. § (7) bekezdés].