Az úgynevezett elvárt adó bevezetésével nem szűnt meg a veszteségelhatárolás
lehetősége.
Társas vállalkozások
A veszteségelhatárolást a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 17.§-a teszi lehetővé, amely nem változott az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: 2006. évi LXI. törvény) elfogadásával. A Tao. törvény 17.§
(1) bekezdése értelmében amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a
következő adóévekben - a (3)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve - döntése
szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét (a továbbiakban:
elhatárolt veszteség).
A 2006. évi LXI. törvény nem módosította a Tao. törvény 6.§ (1) bekezdésében
foglalt, a társasági adó alapjára vonatkozó rendelkezéseket sem, azaz a társasági adó alapja belföldi illetőségű adózó és külföldi vállalkozó esetében
az adózás előtti eredmény, módosítva a 7., 8., 16., 18. és a 28. §-okban, valamint
a VII. fejezetben foglaltakkal.
A 2006. évi LXI. törvénnyel módosított Tao. törvény 6.§ (5) bekezdése arról rendelkezik,
hogy, ha az adózó (1) bekezdés szerinti adóalapja nem éri el az adóévben az eladott
áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével csökkentett összes
bevétele 2 százalékát, akkor az adóalap ez utóbbi összeg. Ez a rendelkezés nem határoz meg adóalapot, hanem csak annak tekinti, így nem
változtatja meg a Tao. törvény 17.§-a szerinti veszteségelhatárolás szempontjából
a Tao. törvény 6.§ (1) bekezdésében meghatározott adóalapot.
Fentiekre tekintettel
-
ha a társasági adóalap negatív [6.§ (1) bekezdés], de az úgynevezett elvárt adó alapja pozitív [6.§ (5) bekezdés], akkor a Tao. törvény 17.§-a szempontjából elhatárolt veszteségként továbbvihető
összegként a társasági adóalapot [Tao. törvény 6.§ (1) bekezdés] kell figyelembe venni;
-
ha a társasági adóalap és az úgynevezett elvárt adó alap egyaránt negatív, akkor
- függetlenül attól, hogy melyik a nagyobb összeg - a Tao. törvény 17.§-a szempontjából
elhatárolt veszteségként továbbvihető összegként a társasági adóalapot [Tao. törvény 6.§ (1) bekezdés] kell figyelembe venni.
Egyéni vállalkozók
A 2006. évi LXI. törvény módosította az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjának
meghatározására vonatkozó szabályokat is, azonban e módosítás az egyéni vállalkozók
esetében sem érinti a veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezéseket.
Az Szja törvény 49/B. §-ának (8) bekezdését módosító rendelkezés [2006. évi LXI.
törvény 12. §] (1) bekezdés] szerint a vállalkozói adóalap az Szja törvény 49/B.
§-ának (1)-(7) bekezdése szerinti jövedelem, de legalább az adóévben eladásra
beszerzett áruk beszerzési érékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka.
(ún. elvárt adóalap) Az adóalap módosítható a külföldi telephelynek betudható
bevétellel. A fizetendő adó ebben az esetben az elvárt adóalap 16 százaléka, illetve
- ha megvalósulnak az Szja törvény 49/B. §-ának (10) bekezdésében rögzített feltételek
- a 10 százaléka. Ha az eladásra beszerzett áruk beszerzési értéke több, mint
a vállalkozói bevétel, vagy egyenlő azzal, akkor elvárt adóalap hiányában adófizetési
kötelezettség sem keletkezik.
Ettől függetlenül, amennyiben az Szja törvény 49/B. §-ának (1)-(7) bekezdése
szerint a vállalkozói költségek meghaladják a vállalkozói bevételt, a veszteség
a (7) bekezdés szabályai szerint változatlanul elhatárolható.
Pénzügyminisztérium
