A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: szja-törvény) 3. § 17. pontja adózási szempontból egyéni vállalkozónak tekinti a magán-állatorvosi tevékenységet folytatókat, akik egyébként a 2009. évi CXV. törvény 2.§ (2) bekezdése alapján nem tartoznak az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény hatálya alá. 

A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény az állatorvosi tevékenység szüneteltetéséről nem rendelkezik, a tagsági viszony felfüggesztéséről viszont igen. E törvény 19. §(2) bekezdése alapján a felfüggesztés időtartama alatt a tagsági viszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség szünetel, és erre az időtartamra a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására vonatkozó jogosítványt be kell vonni.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 8. §-a rendelkezik az egyéni vállalkozói tevékenységet szüneteltetőkről.

A Tbj. 8. § c) pontja szerint szünetel az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő esetén a biztosítás arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát adózó szünetelteti. Ugyanezen § d) pontja alapján szintén szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének időtartama alatt.

Tekintettel arra, hogy a magán-állatorvosi tevékenységet folytatók esetében nem kerül külön nevesítésre a tevékenység felfüggesztése, így a biztosítás szünetelésére a jelenlegi jogszabályok szerint a magán-állatorvosnak nincs lehetősége.

Ez azt is jelenti a gyakorlatban, amennyiben a magán-állatorvos a tevékenységét felfüggeszti, akkor az egyéni vállalkozói tevékenységét megszűntnek kell tekinteni, bevallásadási kötelezettségének az egyéni vállalkozói tevékenységet megszüntetőkre vonatkozó szabályok szerint kell eleget tennie.