Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 177. §-ának megfelelően a számla adattartalmára nézve további rendelkezéseket más törvény is megállapíthat.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) 167. § (1) bekezdés d) pontjának 2009. január 1-jétől hatályos előírása értelmében a számviteli bizonylaton – a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölését is fel kell tüntetni, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (azaz a gazdasági művelet teljesítésének időpontját vagy időszakát).

A számla kötelező adattartalmát az áfatörvény 169. §-a határozza meg, melynek g) pontja szerint a számlában fel kell tüntetni a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési időpontját, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől. (Előleg fizetése esetén, az erről kibocsátott számlákon a fizetési kötelezettséget keletkeztető időpontot, az előleg átvételének, jóváírásának napját kell feltüntetni.) Az áfatörvény ezen előírása szempontjából értelemszerűen az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztető az áfatörvény 55. § (1) bekezdésében, 57. §-ában, vagy 58. §-ában szabályozott teljesítési időpontot kell feltüntetni.

Minthogy a számla is számviteli bizonylat, a számviteli törvény említett előírásával kapcsolatos következmények értelmezése felmerül azon ügyletek esetében, amelyeknél az áfatörvénybeli teljesítési időpont eltér az ügylet tényleges fizikai teljesítésének időpontjától, illetve időszakától, ilyenek különösen az áfatörvény 58. § (1) bekezdésében tárgyalt ügyletek, amelyek esetében, ha a felek a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

Ezen előírásoknak megfelelő ügyletek esetében a számlában az áfatörvény szerinti teljesítési időpontként az ellenérték megtérítésének esedékessége napját, a számviteli törvény előírásait betartva pedig az ügylet (vagy ügyletek) tényleges teljesítési időpontját vagy azt az időszakot kell feltüntetni, amelyre az az elszámolás vonatkozik.

Tekintve, hogy a számla kötelező adattartalmát alapvetően az áfatörvény, adóigazgatási azonosításra alkalmasságát pedig az áfatörvényben kapott felhatalmazáson alapuló a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI.22.) PM. rendelet határozza meg, adólevonásra jogosító bizonylatnak az a bizonylat minősül, amely – az áfatörvény áfalevonásra vonatkozó egyéb előírásainak betartása mellett – e két jogszabályban foglalt követelményeknek megfelel.

Ahogy azt az előzőekben is jeleztük az áfatörvény 177. §-ának előírása értelmében a számla adattartalmára nézve további rendelkezéseket más törvény is megállapíthat. E rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a más törvény által (ez említett számviteli törvényi előírások kívül pl: az energiaadóról szóló 2009. évi LXXXVIII. törvény 7. § (8) bekezdésében vagy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXXVII törvény 106. § (4) bekezdésében) előírt adat hibás feltüntetése vagy annak teljes hiánya – az egyéb feltételek teljesülése esetén – az áfalevonási jogot befolyásolhatja, vagyis az áfatörvényben rögzített adattartalmon túlmenő, más törvényben előírt adatnak a hibája vagy hiánya, a számla befogadó adóalany általános szabályok szerint fennálló áfalevonási jogát nem csorbítja.

(PM Forgalmi Adók, Vám és Jövedéki Főosztály:183/3/2009; APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály:4007582891)