I. Az elektronikus úton kibocsátott számlákról általában

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfatv.) 174. § (1) bekezdése alapján számla [ide értve az Áfatv. 176. § (1) bekezdése alapján egyszerűsített adattartalommal rendelkező számlát is] elektronikus úton is kibocsátható.

Az Áfatv. 259. § 5. pontja szerint elektronikus úton kibocsátott számlának minősül a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére az adatok vagy - digitális tömörítés felhasználásával - adatállományok elektronikus úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, elektronikus adatfeldolgozás céljára.

Az elektronikus számlázás számlakibocsátónál történő bevezetése nincs hatósági engedélyhez kötve, az adózó maga választja meg (akár számlánként) az általa alkalmazott számlázási módot, vagyis hogy papíralapon vagy elektronikus úton bocsát-e ki számlát.

1. Az elektronikus úton kibocsátott számlával kapcsolatos alapelvek

Az Áfatv. 175. § (1) bekezdése alapján számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára az Áfatv.-ben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha

a) a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége, valamint
b) eredetiségének hitelessége

biztosított.

Ad a)
Az elektronikus számla és annak adattartalmának sértetlensége azt jelenti, hogy a számla megegyezik az eredetileg kibocsátottal, a számlára utólag semmiféle változtatást, módosítást nem vezethetnek.

Ad b)
Az elektronikus számla eredetének hitelessége azt jelenti, hogy a technikai eszközök segítségével egyértelműen azonosítható a számlát kibocsátó, és minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a számlát az az adóalany bocsátotta ki, aki/amely számlakibocsátásra kötelezett (az adóalany saját maga, vagy az Áfatv. 160-161. § szerinti szabályok alapján a meghatalmazott).

2. Az elektronikus úton kibocsátott számla fajtái

Az előző pontban részletezett követelményeknek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát kétféle módon lehet kibocsátani:

a) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eat.) rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsererendszerben (EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és továbbítani.

Ad a)
Amennyiben a számlakibocsátásra kötelezett úgy dönt, hogy elektronikus aláírás és időbélyegző használatával bocsátja ki elektronikus úton a számlát, úgy erről előzetesen nem kell megállapodnia a termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével.

Ugyanakkor a számlakibocsátás előtt célszerű jelezni a partnernek, hogy elektronikus számlát fognak kiállítani, különös tekintettel arra, hogy a partnernek információval kell rendelkeznie arról, hogy hogyan tudja megismerni az e-számla tartalmát.

A számla kibocsátója nem tudja „rákényszeríteni” partnereit az e-számla elfogadására még akkor sem, ha egyébként írásbeli szerződést erről nem kell velük kötnie. Az e-számla tárolása, archiválása a partner részéről is felkészülést igényel, ha még nem fogadott be ilyen számlát, e nélkül az e-számla megfelelő kezelése nehézségekbe ütközhet.

Ad b)
Az EDI rendszer alkalmazásának feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról [Áfatv. 175. § (3) bekezdés]. E megállapodási kötelezettségüknek az adóalanyok az elektronikus számlával kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 46/2007. (XII. 29.) PM rendelet (Eszr.) mellékletében szereplő szerződés megkötésével is eleget tehetnek.

EDI rendszer alkalmazása esetében a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja [Áfatv. 175. § (4) bekezdés].

Nem minősül elektronikus számlának a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (Számla r.) 1/F. § (2) bekezdése alapján a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számlának a kibocsátónál maradó, elektronikus úton megőrzött adatállománya [Számla r. 1/F. § (3) bekezdés].

3. Az elektronikus úton kibocsátott számla adattartalma

Az elektronikus úton kibocsátott számlának ugyanazon adattartalommal kell rendelkeznie, mint a papíron kibocsátottnak.

Az Áfatv. 169. §-a alapján a számla kötelező adattartalma a következő:

a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt az adómentes Közösségen belüli termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

ka) mentes az adó alól, vagy

kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;

l) új közlekedési eszköz adómentes Közösségen belüli értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, az Áfatv. 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy az Áfatv. XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy az Áfatv. XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

A számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható az Áfatv. 176. § (1) bekezdésben lévő feltételek teljesítése esetén, ekkor az Áfatv. 176. § (2) bekezdése szerinti adatokat kell feltüntetni.

4. Külföldi hitelesítés-szolgáltató

Az Eat. 5. § (1) bekezdése szerint külföldi székhelyű, illetve lakóhelyű hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványhoz az Eat.-ban meghatározott jogkövetkezmények fűződnek, ha

a) nemzetközi szerződés így rendelkezik, vagy
b) belföldi székhelyű (a továbbiakban: belföldi) hitelesítés-szolgáltató felelősséget vállal a külföldi hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványokért, vagy
c) a hitelesítés-szolgáltató székhelye, illetve lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamában van.

Mindezeken túlmenően a külföldi hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványhoz akkor is az Eat.-ban meghatározott jogkövetkezmények fűződnek, ha

a) a külföldi hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványokért felelősséget vállal egy olyan hitelesítés-szolgáltató, amely az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban, illetve olyan államban rendelkezik székhellyel, illetve lakóhellyel, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, illetve
b) a külföldi hitelesítés-szolgáltató teljesíti az Európai Közösség vonatkozó irányelvében foglalt előírásokat, és egy tagállamban létrehozott önkéntes akkreditációs rendszer keretében akkreditálták.

Vagyis – meghatározott feltételek megvalósulása esetén – a külföldi hitelesítés-szolgáltató is ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik Magyarországon, mint a belföldi. Erről részletesebb tájékoztatást a Nemzeti Hírközlési Hatóság tud adni.

5. Az elektronikus banki kivonat

Az elektronikus banki kivonat akkor minősülhet elektronikus számlának, amennyiben teljesíti annak jogszabályban előírt feltételeit, vagyis egyrészt tartalmilag megfelel a számla kritériumainak, másrészt az elektronikus számlára vonatkozó speciális tulajdonságokkal is rendelkezik.

Fontos még kiemelni, hogy kizárólag akkor lehet számláról beszélni, amennyiben azt termékértékesítéshez, vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan bocsátották ki, ennek hiányában számviteli bizonylatnak tekintendő. Ebből következően pl. abban az esetben, ha kizárólag a számlaegyenleg változásáról szól a kivonat, (szolgáltatásnyújtás hiányában) számlának nem, kizárólag számviteli bizonylatnak minősülhet. Ugyanakkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 167. § (5) bekezdése alapján számviteli bizonylatként elektronikus dokumentum is alkalmazható, amennyiben az Eat. szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel látták el.

II. Számlakiállítás

Az elektronikus úton a számlákat két rendszerben lehet kibocsátani:

a) elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus adat formájában (PKI), vagy
b) EDI rendszer alkalmazásával.

Ad a)
Az Eat. határozza meg az elektronikus iratok aláírásának rendjét. Ezen jogszabályban foglalt feltételeknek megfelelően legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum kezelhető számlaként. Természetesen nincs annak akadálya, hogy a számla kibocsátásakor a fokozott biztonságú elektronikus aláírásnál szigorúbb követelményekkel rendelkező minősített elektronikus aláírás kerüljön alkalmazásra.

Az elektronikus aláírással kapcsolatban szolgáltatást nyújtók névsorát a Nemzeti Hírközlési Hatóság honlapján lehet megtekinteni (http://www.nhh.hu) az „Elektronikus aláírás” menüponton belül az „Elektronikus aláírással kapcsolatos nyilvántartások” alpontban.

Ad b)
az EDI rendszerben kibocsátott számlák a felek között történt előzetes megállapodás alapján zárt technikai rendszeren jutnak el a számlakibocsátótól a számla befogadójáig. Az EDI rendszerben való számlázás további követelményei, hogy a felek előzetesen írásban megállapodjanak az EDI alkalmazásában és erre vonatkozóan szerződéssel rendelkezzenek, valamint további követelmény, hogy az EDI rendszeren kibocsátott számlákhoz kapcsolódóan papíralapú összesítő jelentést kell készítenie a számlakibocsátásra kötelezettnek.

EDI számla esetén előfordulhat, hogy a partnerek számítástechnikai rendszereiben eltérő formátumokat alkalmaznak, ezért konverzióra van szükség. Jogszabály önmagában nem tiltja a konverziót, amennyiben a konverziót követően az elektronikus számla továbbra is megfelel a jogszabályi követelményeknek. Technikai részletkérdésnek tekinthető továbbá, hogy a konverziót ki végzi el, az EDI szolgáltató, vagy a befogadó fél. Természetesen egyik esetben sem csorbulhatnak az elektronikus úton kibocsátott számlákra vonatkozó alapelvek.

Az Eszr. mellékletében meghatározott EDI Modell Megállapodás a Európai Közösségek Bizottsága 1994. október 19-i 94/820/EK Ajánlásán alapul. Az Ajánlás az Európai Modell EDI Egyezmény szabályairól rendelkezik, a rendelkezések magyarázatát jelen közlemény 1. és 2. számú mellékletei tartalmazzák.

1. A kiegészítő összesítő jelentés

Az Eszr. 2. § (1) bekezdése alapján EDI alkalmazása és használata esetében az Áfatv. 175. §-ának (4) bekezdésében előírt kiegészítő összesítő jelentésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az Áfatv. 169. § b) pontja alapján a tárgyhónapban kibocsátott számlák sorszámának felsorolása;
b) az Áfatv. 169. §-ának c), d) és e) pontjában meghatározott adatok, vagyis:

• a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;

• a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt az adómentes Közösségen belüli termékértékesítést részére teljesítették;

• a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;

c) a tárgyhónapban kibocsátott számlákban szereplő ügyletek adóalapjai összesítetten az Áfatv. 169. §-ának i) pontja, illetve k) pont ka) alpontja szerinti csoportosításban, vagyis

• az alkalmazott adó mértéke szerint, továbbá;

• adómentesség szerint.

d) a tárgyhónapban kibocsátott számlákban szereplő ügyletek áthárított adója összesen.

A kiegészítő összesítő jelentést legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap huszadik napjáig kell megküldeni a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének.

Amennyiben a számlán található adatok külföldi pénznemben kifejezettek, az áthárított adót az Áfatv. 172. §-a alapján forintban (is) fel kell tüntetni. Ez a szabály igaz a kiegészítő összesítő jelentésre is, mivel a vonatkozó szabály visszautal a számlára, vagyis amennyiben a kiegészítő összesítő jelentésben az egyes adatok külföldi pénznemben kerültek feltüntetésre, ettől függetlenül az áthárított adót forintban (is) szerepeltetni kell.

2. Az elektronikus úton kibocsátott számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságáról

A Számla r. 1/E. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 1/G. §-a alapján az elektronikus úton kibocsátott számla abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha szigorú számadás alá vonása úgy valósul meg, hogy a számla kibocsátására szolgáló számítástechnikai program (a továbbiakban: számlázó program) - a következő eltérésekkel - kihagyás és ismétlés nélkül, folyamatosan biztosítja a sorszámozást:

• A számlázó program az adóalany nem magyarországi adószámán [Áfatv. 258. § (3) bekezdés b) és c) pont] történő számlakibocsátásához a belfölditől elkülönített sorszámtartományt határoz meg.

• A sorszámozás folyamatossága nem sérül, ha

a) a csoportos adóalanyiságban [Áfatv. 8. §] részt vevő tagok belső, egymás közötti kapcsolataiban a számlának nem minősülő egyéb számviteli bizonylat kibocsátása, illetőleg
b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok külső, harmadik személlyel szembeni kapcsolataiban a számla kibocsátása

azonos sorszámtartományon belül történik.

• A sorszámozás folyamatossága nem sérül akkor sem, ha a számla és az Áfatv. 165. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott számviteli bizonylat kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik.

A számlázó programnak a hiányos, hibás, megsemmisült vagy elveszett számlákat is rögzítenie kell.

A számla kibocsátójának a számlázó program olyan dokumentációjával kell rendelkeznie, amely biztosítja a program működésének ellenőrizhetőségét. A dokumentáció tartalmazza a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást, valamint a program készítője által a számla kibocsátójának címzett írásos nyilatkozatát arról, hogy az maradéktalanul megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. E dokumentációt a számla kibocsátásra kötelezettnek meg kell őriznie és adóhatósági ellenőrzéskor – kérésre – be kell mutatnia.

3. Egyebek

Sem az Áfatv., sem a Számla r. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely alapján egy adózó kizárólag egy megjelenési formában (papíralapon vagy elektronikusan) állíthat ki számlát valamennyi partnere részére. Ebből következően az adózó párhuzamosan használhat két „rendszert”, vagyis lehetősége van, hogy bizonyos partnereinek elektronikus számlát állítson ki, míg más partnereinek papíralapú számlát.

Mivel sem az Áfatv., sem a Számla r. nem tartalmaz korlátozó szabályt a sorszámtartomány, illetve az egy ügyleten belül kiállított számlák „vegyes használatára” vonatkozóan, ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a kiállított számláknál egy sorszámtartományon belül legyenek papíralapú és elektronikusan kibocsátott számlák. Ugyanakkor ez a megoldás akkor alkalmazható, ha ugyanazon számlázóprogram alkalmas papíralapú, valamint elektronikus számla előállítására. Két különböző számlázóprogram használata esetén egy sorszámtartomány „vegyes” felhasználása nem értelmezhető.

A PKI rendszerű elektronikus úton kibocsátott számláknál nincs akadálya a „kötegelt aláírásnak”, vagyis annak, hogy több elektronikus számlát lássanak el egyszerre egy elektronikus aláírással és időbélyegzővel, amennyiben az elektronikus úton kibocsátott számlákra vonatkozó alapelvek nem sérülnek (jelen közlemény I/1. pont), illetve a számla adóigazgatási azonosításra alkalmas marad (jelen közlemény II/2. pont). Megkérdőjelezhető az alapelveknek történő megfelelés pl. abban az esetben, ha a „kötegelt aláíráshoz” kapcsolódó időbélyegzőben szereplő időpont és a számla kibocsátásának időpontja eltér.

Az elektronikus számla vevő felé történő továbbítására nem tartalmaz rendelkezéseket a jogszabály, így arra bármilyen formában lehetőség van (akár e-mail útján). Az elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus számlát további elektronikus aláírással nem kell ellátni az e-mailes továbbításnál.

III. Az elektronikus számlák megőrzése

1. Általános rendelkezések

Az Áfatv. 179. § (1) bekezdése alapján minden személy, szervezet, aki (amely) az Áfatv.-ben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) az Áfatv. kötelezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e törvény nem zárja ki - eredeti példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.

A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell

• az okirat és az abban foglalt adattartalom sértetlenségét,

• eredetiségének hitelességét és

• olvashatóságát.

A jelenleg hatályos szabályok szerint az elektronikus számlát és az összesítő dokumentumot a kiállítása szerinti eredeti formában kell megőrizni. Ez azt jelenti, hogy - fő szabály szerint - az elektronikus úton kibocsátott számlákat nem lehet más formátumban (pl. kinyomtatva) megőrizni. Minden esetben a számla kibocsátáskori formátuma igazolja az adófizetéssel összefüggő kötelezettségek és jogok meglétét.

Az elektronikus úton kibocsátott számla megőrzésére kötelezett adóalany kötelessége, hogy gondoskodjon az előírásoknak megfelelő megőrzésről, az ezek megsértéséből eredő következmények őt terhelik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a megőrzést az adóalanynak minden esetben saját magának kell ellátnia, hanem e feladattal mást is megbízhat, ezt szolgáltatásként mástól is igénybe veheti.

A Szt. 169. § (5) bekezdése szerint az elektronikus formában kiállított bizonylatot - az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak figyelembevételével - elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.

A Szt. 169. § (2) bekezdése a könyvviteli elszámolást alátámasztó számviteli bizonylatok megőrzési idejét legalább 8 évben határozza meg, amely megőrzési idő az elektronikus formában kiállított számlákra is érvényes.

2. Részletes szabályok

A részletes szabályokat a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet tartalmazza.

A rendelet meghatározza azokat az alapvető követelményeket, amelyeket teljesíteni kell az elektronikus úton kibocsátott számlák megőrzése során annak érdekében, hogy a számlák hitelessége, épsége és használhatósága megmaradjon a megőrzés teljes időtartama alatt. Eszerint a megőrzésre kötelezett a megőrzési kötelezettség lejártáig folyamatosan köteles biztosítani, hogy az elektronikus dokumentumok megőrzése olyan módon történjen, amely kizárja az utólagos módosítás lehetőségét, valamint védi az elektronikus dokumentumokat a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen. A megőrzésre kötelezett köteles biztosítani, hogy az őrzött elektronikus dokumentumok értelmezhetősége (olvashatósága) - a dokumentumok megjeleníthetőségét lehetővé tevő szoftver- és hardverkörnyezet biztosításával - a megőrzési kötelezettség időtartama alatt megmaradjon.

A megőrzés során annak figyelembevételével kell eljárni, hogy az elektronikus úton kibocsátott számla

a) elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus adat formájában (PKI), vagy
b) EDI rendszer alkalmazásával

készült-e.

Ad a)
Ha elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus számlát kell megőrizni, három lehetőség áll a megőrzésre kötelezett előtt:

1. Az Eat. szerinti archiválási szolgáltatót bíz meg a megőrzés ellátásával. Az archiválási szolgáltatók működését az Eat. és annak végrehajtási rendeletei részletesen szabályozzák, a Nemzeti Hírközlési Hatóság rendszeresen ellenőrzi a működésük megfelelőségét.

2. Saját maga őrzi a számlákat.

3. A megőrzés ellátásával mást – nem az Eat. szerinti archiválási szolgáltatót – bíz meg. Ez esetben a megőrzésre kötelezett és a szolgáltató szerződésben rendezik, hogy a szolgáltató milyen szolgáltatásokat nyújt és milyen felelősséget vállal a megőrzés megfelelőségéért.

A 2. és 3. esetben a megőrzést végző feladata, hogy ellenőrizze a számlán lévő elektronikus aláírás és időbélyegző érvényességét. Ezen túlmenően, ha a megőrzési kötelezettség időtartama hosszabb, mint az elektronikus aláírás elhelyezésétől számított 11 év, a megőrzésre kötelezett

aa) gondoskodik az elektronikus aláírás hosszú távú érvényesítéséhez szükséges információk (az érvényességi lánc) beszerzéséről és megőrzéséről;
ab) az Eat. szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt helyeztet el az érvényességi láncon;
ac) az ab) pontban meghatározott időbélyegzést megismétli akkor, ha az ab) pont szerint korábban elhelyezett időbélyegző kriptográfiai algoritmusa az Eat. szabályai szerint már nem biztonságos.

Ha több elektronikus úton kibocsátott számlán helyeztek el egy elektronikus aláírást és időbélyegzőt, akkor ezeket a számlákat a megőrzés során együtt kell kezelni.

Az elektronikus úton kibocsátott számla archiválását tehát vagy a kibocsátó, vagy az általa megbízott (archiválási) szolgáltató is elláthatja. Archiválási szolgáltatást általában a hitelesítés szolgáltatók látnak el. A hitelesítés szolgáltatók névsorát a Nemzeti Hírközlési Hatóság honlapján lehet megtekinteni (http://www.nhh.hu) az „Elektronikus aláírás” menüponton belül az „Elektronikus aláírással kapcsolatos nyilvántartások” alpontban.

Ad b)
A 46/2007. (XII. 29.) PM rendelet melléklete szerinti ajánlott tartalommal, előzetesen, írásban kötött szerződés alapján EDI rendszer alkalmazásával létrehozott elektronikus úton kibocsátott számla esetében a kötelezett a megőrzési kötelezettségnek olyan EDI rendszer igénybevételével is eleget tehet, amely kielégíti az általános megőrzési követelményeket, valamint biztosítja az elektronikus úton kibocsátott számla megőrzését mind a kibocsátó, mind a befogadó oldalán.

EDI rendszer alkalmazásával létrehozott elektronikus úton kibocsátott számla esetében az utólagos módosítás lehetőségének kizárása biztosítható a számlán az Eat. szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegző elhelyezésével is. Ha több, EDI rendszer alkalmazásával létrehozott elektronikus úton kibocsátott számlán helyeznek el egyetlen, az Eat. szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt, akkor ezeket a számlákat a továbbiakban együtt kell kezelni.

3. Számlamásolatok

Az elektronikus számlák esetén az elektronikus másolat fogalma nem értelmezhető, mivel a kiállított elektronikus számlát (melyen elektronikus aláírást és időbélyegzőt helyeztek el) bármennyi példányban lehet többszörözni, az továbbra is „eredeti” marad. A lényeg, hogy az így többszörözött elektronikus számla az Áfatv. 175. § (1) bekezdés szerinti adattartalom sértetlenségét és eredetiség hitelességét bizonyítsa.

Az Eat. 4. § (3) bekezdése alapján a fokozott biztonságú, illetve minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum kinyomtatott változatához nem fűződnek az ugyanezen dokumentum elektronikus változatának bizonyító ereje tekintetében előírt szabályok.

Ebből következően az elektronikus számlák vonatkozásában kizárólag az elektronikus formában (elektronikus aláírással és időbélyegzővel) megőrzött számlák tekinthetők adóigazgatási azonosításra alkalmasnak, vagyis adólevonási jog csak ilyen formában meglévő elektronikus számlák birtokában gyakorolható.

IV. Az elektronikus számlák kontírozása

Az Szt. 167. §-ának (1) bekezdése tartalmazza a bizonylatok kötelező alaki és tartalmi kellékeit. Ezen belül a h) és az i) pont fogalmazza meg a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás, valamint a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés igazolásának követelményét. Ezen követelmények szerepe, hogy visszakereshetővé, könnyen ellenőrizhetővé tegyék a bizonylatok és a számviteli nyilvántartások közötti kapcsolatot. A követelményeknek külső bizonylat esetén a bizonylat kiállítója, és a bizonylat könyvelését végző, befogadó gazdálkodó is meg kell, hogy megfeleljen, mindegyik a saját nyilvántartás rendszere tekintetében.

Az elektronikus formában kiállított bizonylatok tekintetében a számlát a kiállító az Szt. 167. § (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt információk nélkül elektronikusan hitelesíti. A befogadóra vonatkozó, hivatkozott információkat a kiállító nem is tudja a bizonylaton feltüntetni, hiszen azok csak a befogadónál állnak rendelkezésre. A befogadónak ezt követően a papíralapú számlákhoz hasonlóan kell biztosítania az Szt. 167. § (1) bekezdés h) és i) pontban foglaltak teljesítését. Természetesen a kiállítónak is szükséges ezeket a hivatkozott információkat rögzítenie a saját nyilvántartási rendszerében.

Az ennek történő megfelelés érdekében a számla kiállítójának és a számla befogadójának is lehetősége van a könyvelésre vonatkozó információkat egy csatolt "mellékleten", azaz az eredeti számlához külön csatolva, elektronikus formában szerepeltetni abban az esetben, ha ez a csatolás egyértelmű hozzárendeléssel, elválaszthatatlan módon, az utólagos módosítás lehetőségét kizárva történik. A csatolt "melléklet" csatolásának részletes technikai kérdéseit (azon belül is kiemelten a hitelesség és a felelősség kérdését) a gazdálkodónak kell szabályoznia a belső működési rendjében. 

A Szt. 167.§ (7) bekezdésében előírt követelmények teljesíthetők elektronikus könyvelési rendszer alkalmazásával is, amennyiben a bizonylat hozzárendelése a könyveléshez a bizonylat sorszáma (azonosítója) alapján visszakereshető módon, a könyvelésben történt rögzítés időpontját megőrizve és az utólagos módosítás lehetőségét kizárva történik.

Ezen túlmenően megfelelő lehet pl. egy iktatóprogram, mely a számlákhoz iktatószámot rendel, egyúttal ehhez az iktatószámhoz kapcsolódik a könyvelési információ. Az iktatószám alapján tehát mind a számla, mind a könyvelési információ megismerhető, azok egyértelműen egymáshoz rendelhetők, elválaszthatatlanok. Gondoskodni kell ugyanakkor az utólagos módosítás kizárásáról.

A számlabefogadó a leírtakon túlmenően más módszert is alkalmazhat, amennyiben az egyértelmű hozzárendelés, az elválaszthatatlanság biztosítható, valamint az utólagos módosítás lehetősége kizárható ezzel.

V. Az elektronikus számlázás során az adóhatóság által elfogadott fájlformátumok

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 95. § (3) bekezdése alapján (figyelemmel az Eszr. 3. §-ára is) az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat (ide értve az elektronikus úton kibocsátott számlát is) felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja. Az elektronikus úton kibocsátott számlákra vonatkozóan az állami adóhatóság által elfogadott fájlformátumok a következők:

• .txt formátum (text fájl)

• bármilyen más olyan ún. print fájl formátum, mely nem formázott szöveget, illetve karaktereket tartalmaz, továbbá nem találhatók a fájlban - a soremelésen és az oldalkezdet jelzésén kívül - utasítások, és a fájl tartalma (a fájlban szereplő szöveg, illetve karakterek) egyértelműen megfeleltethető a kinyomtatott adatoknak (a fájlban szereplő karakterek sorozata, tulajdonsága a papírra történő kinyomtatással sem változik),

• .csv fájlformátum,

• .dbf fájlformátum,

• .mdb fájlformátum,

• .xls (Excel) fájlformátum,

• .xml fájlformátum.

Az .xml fájlformátum definícióit a közlemény 3. számú melléklete tartalmazza.

Az előzőekben részletezett fájlformátumokban az elektronikus számlákat kérésre adathordozón (floppyn, CD vagy DVD lemezen, USB csatlakozású adattároló eszközön) kell az adózónak az adóhatóság rendelkezésére bocsátania.

Fontos kiemelni, hogy az említett fájlformátumok ellenőrzési formátumok, vagyis az adózó bármilyen formátumban kibocsáthatja elektronikus úton a számlát (akár pl. .pdf formátumban is), azonban az adóhatósági ellenőrzéskor az előzőekben említett formátumban kell az adóhatóságnak átadnia azokat.

Szükséges megjegyezni ugyanakkor, hogy kérésre a fájlok adatszerkezetét is rendelkezésre kell bocsátani, mivel a fájlformátumokon belül is lehetnek eltérések, melyek az ellenőrzés lefolytatását nehezítik.

VI. Az elektronikus számlázás ellenőrzése

1. Az adózó kötelezettségei

A Számla r. 1/H. § (1) bekezdése szerint az elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla helyszíni ellenőrzése során az adóhatóság részére

a) biztosítani kell a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközöket,
b) rendelkezésre kell bocsátani az a) pontban említett eszközök használatára vonatkozó dokumentációt, továbbá
c) meg kell adni az a) pontban említett eszközök használatához szükséges felvilágosítást.

Az adóhatóság jogosult a számla kiállításának folyamatát úgy is ellenőrizni, hogy felügyelete alatt a számla kiállítója - próbajelleggel - állít ki számlát.

Az Eszr. 3. §-a alapján az elektronikus úton kibocsátott és/vagy ilyen alapon rendelkezésre álló számla esetében az Art. 47. §-ának (2) bekezdésében előírt bemutatási kötelezettségnek a számla kibocsátásakor érvényben levő - az állami adóhatóság által közleményben közzétett - formátumnak megfelelő adatok átadásával kell eleget tenni.

2. Az ellenőrzés kiemelt szempontjai

Az APEH az elektronikus számlázás ellenőrzése során az alábbi területekre fordít kiemelt figyelmet:

• A számlák kötelező tartalmi elemeinek megléte,

• A vevővel, megrendelővel kötött előzetes írásbeli szerződés, valamint annak tartalma,

• Az elektronikus számlázás zárt és biztonságos működését biztosító belső szabályozás vizsgálata,

• Az elektronikus számlázási rendszer és a könyvelési rendszer kapcsolatának ellenőrzése,

• PKI rendszerű elektronikus számlázás esetén a megfelelő elektronikus aláírás és az időbélyegző megléte,

• EDI rendszer alkalmazásával kibocsátott számlák esetén a papír alapú összesítő dokumentum vizsgálata,

• Véletlenszerűen és célzottan kiválasztott számlák szúrópróbaszerű ellenőrzése.

Az elektronikus számlázást alkalmazó cégek adóellenőrzése során az APEH fő szabály szerint a korábbi ellenőrzési gyakorlatot követi, az alábbi kiegészítésekkel:

• A helyszíni ellenőrzés során a vizsgálattal érintett adózó köteles az adóhatóság részére biztosítani az elektronikus számlák ellenőrzéséhez szükséges számítástechnikai eszközöket, az eszközök használatához szükséges dokumentációt, felvilágosítást,

• Az adózó köteles az elektronikus számlákról az adóhatóság felhívásában meghatározott csoportosításban és az adóhatóság által közzétett formátumban is rendelkezésre bocsátani a kért adatokat,

• EDI rendszer alkalmazásával kibocsátott számlák esetén az adózó köteles az elektronikus számlákról havonta kiállítandó, papír alapú összesítő dokumentumokat az ellenőrzés részére átadni,

• Az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvek elektronikus számlákra vonatkozó mellékletei gépi adathordozón - várhatóan floppyn vagy CD-n - kerülnek csatolásra.

Az elektronikus számlák meghatározott csoportosításban történő bekérése és vizsgálata során az APEH fő szabály szerint - hasonlóan a papír alapú számlázást alkalmazó cégek vizsgálatához - elsődlegesen a kapcsolódó informatikai rendszerből (pl. könyvelési, raktárkészlet nyilvántartó, stb.) származó adatokat vonja ellenőrzés alá. Amennyiben azonban az elektronikus számlák hitelességével, valóságtartalmával kapcsolatosan kétely merül fel, úgy az adóhatóság az eredeti, archivált elektronikus számlák állományát is bekérheti. Ez esetben az adózónak – kérésre – az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátania az eredeti formátumú számlákat tartalmazó adatbázist is.

A fájlokban lévő titkosított adattartalom esetén a vizsgálat részére biztosítani kell a dekódolt adatokat, amennyiben azok befolyásolják az adózás ellenőrizhetőségét.

Az állami adóhatóság az elektronikus úton kibocsátott számlákat az Art.-ban szabályozott ellenőrzési típusok egyikének alkalmazása során vizsgálhatja. Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy kizárólag az elektronikus számlázással összefüggő technikai megoldásokat ellenőrizzen az adóhatóság tényleges adóellenőrzés nélkül.

VII. Záró rendelkezés

Az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2005. augusztus 22-i számában megjelent elektronikus számlákról szóló APEH közlemény rendelkezései helyett jelen közlemény szabályait kell alkalmazni.