Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 269. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az áfatörvény és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi áfatörvény) ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket az áfatörvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan a régi áfatörvény rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha az áfatörvény a régi áfatörvényhez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy kevésbé terhes kötelezettségeket állapít meg, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket – valamennyi érintett fél együttes döntése alapján – az áfatörvény rendelkezései alapján lehet megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok az áfatörvény hatálybalépését megelőzően – az elévülési időn belül – keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozik az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.                                

1. Az átmeneti rendelkezés általános alkalmazhatósága

Az áfatörvény idézett szabálya az olyan ügyletek áfa-rendszerbeli megítélését szabályozza, amelyekre vonatkozóan mind a régi áfatörvény, mind pedig az áfatörvény rendelkezést tartalmaz. A rendelkezés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha valamely jogviszony egyetlen konkrét gazdasági eredmény elérésére irányul. Amennyiben azonban több, egyedileg megragadható teljesítésre kerül sor egy jogviszony keretében, akkor az áfatörvény 261. §-a alapján – a 4. pontban a régi áfatörvény 16. § (11) bekezdése szerinti ügyletekre vonatkozóan kifejtettek figyelembevételével! – már az áfatörvényt kell alkalmazni a 2007. december 31-ét követő teljesítésekre.

Ennek megfelelően az olyan átnyúló ügyletek, amelyek vonatkozásában előlegfizetés, vagy részteljesítés történt, a régi szabályok szerint adóznak, de választható rájuk az áfatörvény alkalmazása is (pl. építési szerződés alapján történő ingatlanátadás ld. 3. pont).

Tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adó rendszerében pusztán a szerződéskötés, vagy az előszerződés megkötése nem releváns esemény, hiszen ezekhez semmilyen adókötelezettség nem fűződik, ezért abban az esetben, ha 2008. január 1-je előtt az ügylet tekintetében előlegfizetés, vagy részteljesítés nem történt, hanem csak előszerződés-, vagy szerződéskötés, akkor az áfatörvény 269. § (1) bekezdésének szabálya nem alkalmazható.    

2. 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett, valamely termékre vonatkozó nyílt végű lízingügylet, operatív lízing, pénzügyi lízing (pl. személygépkocsi)

Valamely termék 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett, de a jelzett időponton átnyúló nyílt végű lízingje, operatív lízingje, illetve pénzügyi lízingje tekintetében az áfatörvény 269. § (1) bekezdése alkalmazandó, ugyanis maga a lízingszolgáltatás egy konkrét termék átadásában és annak használatában testesül meg, így ez esetben jellegében ez a szolgáltatás – függetlenül attól, hogy az általános forgalmi adó rendszerében több teljesítési időpontja van – egy ügylet keretében teljesül, amely ügyletnek egyetlen konkrét gazdasági eredménye is van.

Mindez például személygépkocsi lízingje esetén a következőket eredményezi:

2008. január 1-től kezdődően az áfatörvény 124. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem levonható a személygépkocsi bérbevételét terhelő általános forgalmi adó. Mivel a régi áfatörvény ilyen levonási tilalmat nem tartalmaz, ezért kérdéses az olyan személygépkocsi-ügyletek áfa-rendszerbeli kezelése, amelyek tekintetében már 2008. január 1-jét megelőzően az általános forgalmi adó rendszerében értékelhető esemény történt. Az áfatörvény 269. § (1) bekezdése az ilyen ügyletekre vonatkozóan alkalmazható, azaz a már folyamatban lévő olyan ügyleteknél, amelyeknek valódi tartalma személygépkocsi operatív lízinggel, nyílt végű lízinggel, vagy pénzügyi lízinggel történő bérbeadása, a lízingdíj áfája az áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján az adott termék bérbevétele kapcsán 2008. január 1-jét követően is levonható, mindaddig, amíg ugyanazon felek között, ugyanazon termék vonatkozásában a szerződés fennáll (feltéve, hogy a felek ettől eltérő nyilatkozatot 2008. február 15-ig nem tesznek az adóhatóság felé).

3. 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett építési szerződés alapján történő ingatlanátadás

2008. január 1-től az áfatörvény 142. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalanyok – ideértve az eva-alanyt is – között az építési szerződés alapján történő ingatlan (ingatlanrész) átadása fordított adózás alá esik. Az olyan építési szerződések alapján történő termékátadásokra, amelyek vonatkozásában 2007. december 31-ig az általános forgalmi adó szempontjából releváns esemény (pl. előlegfizetés, részteljesítés) történt, továbbra is az egyenes adózás szabályai alkalmazandók az áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján (hiszen az építési szerződés alapján történő ingatlanátadásra is igaz, hogy az annak alapjául szolgáló jogviszony egyetlen konkrét gazdasági eredmény elérésére irányul), feltéve, hogy a felek 2008. február 15-ig nem tesznek ettől eltérő nyilatkozatot.

4. Elszámolási időszakhoz kötött ügyletek

Amennyiben a felek – a régi áfatörvény 16. § (11) bekezdése szerint minősült – elszámolási időszakos szolgáltatások, termékértékesítések elvégzésére folyamatos jellegű szerződést kötnek, azaz a szerződés alapján több teljesítési időpont is van (vagy lehet), akkor ezen ügyletekre az áfatörvény 269. § (1) bekezdése automatikusan nem alkalmazható, hiszen több, egyedileg megragadható teljesítésre kerül sor a jogviszony keretében. Ilyen ügyletek esetében általánosságban az mondható el, hogy a 2008. január 1-jét megelőző teljesítésekre a régi áfatörvény, az ezt követő teljesítésekre pedig – az áfatörvény 261. § alapján – az áfatörvényt kell alkalmazni.

Ez alól a megítélés alól egyetlen időszak képez kivételt:

A 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett, de a jelzett időponton átnyúló, a régi áfatörvény 16. § (11) bekezdése szerinti olyan szolgáltatások esetében, ahol a felek nem jelöltek meg elszámolási napot, vagy megjelöltek ugyan, de azon időpontban nem számoltak el, egyetlen időszak tekintetében előfordulhat, hogy az időszakot érintő ellenértékre vonatkozó adófizetési kötelezettségről a régi áfatörvény és az áfatörvény egyaránt rendelkezik. Ez annak az időszaknak a kapcsán fordulhat csak elő, amelyre vonatkozó ellenérték megfizetésére csak 2008. január 1-jét követően kerül sor [mely így egyszer az áfatörvény 58. § (1) bekezdés szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztetne], de amelyre egyúttal a régi áfatörvény 16. § (11) bekezdése már 2007-re is – a 2007. évi utolsó adómegállapítási időszak utolsó napjával, mint teljesítési időponttal – adófizetési kötelezettséget állapít meg. Ezen egy időszak tekintetében – lévén mindkét áfatörvény kötelezettséget állapít meg rá – az áfatörvény 269. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az áfatörvény 142. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2008. január 1-től fordított adózás alá esik az ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelés, átalakítás, javítás, bontás, karbantartás, fenntartás, takarítás és tisztítás.

Példa lehet egy takarításra irányuló szerződés, amelyet még 2007-ben kötöttek meg. Az elszámolási időszak alapján adóztatandó szolgáltatásoknál – a fentiekben kivételként jelzett egyetlen időszakot nem számítva! –, illetve általában a folyamatos jellegű szolgáltatásoknál nem követhető az az értelmezés, amely szerint, ha az ügylet tekintetében az áfa szempontjából értékelhető esemény történt, akkor arra vonatkozóan az áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján a régi áfatörvény alkalmazandó, mert a folyamatos jellegű – a régi áfatörvény 16. § (6), (11) és (14) bekezdései alá tartozott – szolgáltatásoknál nem igaz, hogy ugyanazon ügylet során következik be több (rész)teljesítés, hanem a folyamatos jelleg miatt az egyes teljesítések – mint önálló teljesítési időpontok – külön ügyletként értelmezendők e szakasz vonatkozásában.

Hangsúlyozandó, hogy a 2. pontban ismertetett, valamely termék (pl. személygépkocsi) nyílt végű lízingje, operatív lízingje, illetve pénzügyi lízingje azért kezelhető kivételesen, azaz azért értelmezhető arra az áfatörvény 269. § (1) bekezdése, mert maga a szolgáltatás egy konkrét termék átadásában és annak használatában testesül meg, így ez esetben jellegében ez a szolgáltatás – függetlenül attól, hogy az általános forgalmi adó rendszerében több teljesítési időpontja van – egy ügylet keretében teljesül, amely ügyletnek egyetlen konkrét gazdasági eredménye is van.

5. Ingatlan felhasználásának, használatának figyelése

2008. január 1-től az áfatörvény 135. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az ingatlanok tekintetében a figyelési időszak 120 hónapról 240 hónapra változik. A már megkezdett figyelések 120 hónapos időtartama nem változik 240 hónapra, amennyiben az adóalany 2008. február 15-ig arra vonatkozó nyilatkozatot nem tesz az adóhatóságnak, hogy ő a már megkezdett figyelések tekintetében a 240 hónapot kívánja irányadónak tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett ingatlan figyelések tekintetében a 120 hónap az irányadó, kivéve, ha az adóalany 2008. február 15-ig beérkezetten nyilatkozik, hogy a 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett ingatlan figyelések során a 240 hónapot veszi figyelembe.

6. Hogyan kell eljárni, ha a felek 2008. február 15-ig beérkezetten bejelentik az adóhatóságnak, hogy a köztük lévő ügyletre vonatkozóan az áfatörvény szabályait kívánják alkalmazni?

Tekintettel arra, hogy az áfatörvény 269. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy amennyiben a felek 2008. február 15-ig beérkezetten bejelentik az adóhatóságnak, hogy az áthúzódó ügyletükre vonatkozóan az ügylethez kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket az áfatörvény rendelkezései alapján állapítják meg, akkor az áfatörvény szabályai alkalmazandók még akkor is, ha az adott jogok és kötelezettségek az áfatörvény hatálybalépését megelőzően – az elévülési időn belül – keletkeztek, ezért abban az esetben, ha a felek az együttes döntésük alapján az áfatörvény rendelkezéseit kívánják alkalmazni az ügyletre, akkor nem csak az ügylet 2007. december 31-ét követően teljesült elemeire, hanem az ügylet 2008. január 1-jét megelőzően teljesült elemeire is az áfatörvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben a feleknek az elévülési időn belül önellenőrizniük kell a 2008. január 1-ig történt részteljesítéseket, előlegfizetéseket és azokat az áfatörvény rendelkezéseinek megfelelően kell elszámolniuk az önellenőrzés során. Ezekben az esetekben az önellenőrzés pótlékmentesen elvégezhető.

Fontos szabály, hogy a feleknek az áfatörvény alkalmazására vonatkozó nyilatkozatukat úgy kell az adóhatósághoz benyújtaniuk, hogy az 2008. február 15-ig be is érkezzen (tehát nem elegendő, hogy a nyilatkozatot legkésőbb 2008. február 15-én postára adják). A határidő jogvesztő, tehát amennyiben azt a felek elmulasztják, igazolási kérelemnek helye nincsen.

Az áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján benyújtandó nyilatkozatra vonatkozóan a www.apeh.hu honlapon található nyilatkozat-minta, azonban annak alkalmazása nem kötelező, a felek dönthetnek úgy is, hogy attól eltérő formában nyújtják be a nyilatkozatot, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyilatkozatnak a felek nevét, adóazonosító számukat, az érintett ügylet megnevezését, annak beazonosításához szükséges adatokat, a felek kifejezett nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a megjelölt ügyletre az áfatörvény rendelkezéseit kívánják alkalmazni, továbbá az adózó vagy a képviseletre jogosult aláírását tartalmaznia kell. Amennyiben ugyanazon felek köztük lévő több ügylet tekintetében tesznek nyilatkozatot, akkor nem szükséges minden ügyletre vonatkozóan külön nyilatkozatot készíteni, hanem elegendő, ha egy nyilatkozatban az összes érintett ügylet megnevezésre kerül.