1.) Számla sztornírozás a során sem a kézzel kiállított, sem a számítógéppel előállított papír alapú számla esetében nem követelhető meg az, hogy az eredeti számla 1. példánya sztornírozás esetén visszakerüljön a kibocsátóhoz. Sem az áfa törvényben, sem a számviteli törvényben nincs olyan jogszabályhely, amely alapján ez megkövetelhető lenne. Az új sorszámon, de az eredeti számla számára visszahivatkozással kibocsátott sztornó számla az ügyletről kibocsátott eredeti számlával együtt igazolja hitelesen a gazdasági eseményt. A vevőnél a számla (sztornó számla) másolata őrizendő meg. A számlakibocsátónál akkor maradhat a számla, vagy sztornó számla első példánya, ha még a vevőhöz történő elküldés előtt szükségessé válik a számla sztornírozása, vagy az elküldött, de a vevőnél még le nem könyvelt és így visszakérhető számla válik utóbb sztornírozandóvá.

Az áfa törvény 43. § (7) bekezdésében tárgyalt, elektronikusan előállított számla sztornírozása esetében két alternatíva lehetséges:

• A számla kibocsátója még az E-számla vevő részére történő elküldés előtt észleli a hibát. Ekkor elkészíti a sztornó számlát, de sem az eredeti (sztornírozandó), sem a sztornó számlát nem küldi el a vevőnek.

• A számla kibocsátója az E- számla vevőnek történő elküldése után észleli a hibát. ezután sztornírozza a számlát, amit megküld a vevőnek is, hiszen az feltehetően már nyilvántartásba vette, vagy le is könyvelte a hibás számlát. Természetesen mindkét fél könyveli és bevallásában szerepelteti mind a sztornírozásra került, mind a sztornó számlát. Tehát ebben az esetben az elektronikusan előállított sztornírozandó és sztornó számlát mind az eladónak, mind pedig a vevőnek szerepeltetnie kell áfa-analitikájában, így az a bevallás részévé válik.

2.) A helyesbítő elektronikus számla kibocsátása esetén, mind az eredeti (helyesbítendő), mind a helyesbítő E-számla megküldésre kerül a vevő részére, mindkettő könyvelésre, és áfa analitikában elszámolásra kerül mind a vevőnél, mind a számlakibocsátónál. 

3.) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban számviteli tv.) 167. § (1) bek. h) pontja szerint a könyvviteli elszámolás közvetlenül alátámasztó bizonylatokon, így a számlákon is fel kell tüntetni a könyvelés módjára és idejére történő hivatkozást. A 60/2004. sz. Számviteli kérdés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ennek a feltételnek hogyan tehet eleget a számlát elektronikus úton kibocsátó adóalany. A számviteli törvény 167. § (1)-(3) bekezdései tartalmazzák a könyvviteli elszámolást alátámasztó bizonylatok általános alaki és tartalmi kellékeit. Ugyanezen törvényhely (5) bekezdése előírja, hogy Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum (így pl. a kontírozó lap), irat, ha megfelel ezen törvény előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok, bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit más jogszabály is meghatározhatja. A számviteli tv. 167. § (5) bekezdésének 2. mondata ugyanakkor felmentést ad bizonyos számviteli bizonylatok esetén a fokozott biztonságú elektronikus aláírás és időbélyegző kötelező alkalmazása alól.

A számviteli tv. 167. § (1) bek. h) és az i) pontjában megfogalmazott követelmények szerepe, hogy visszakereshetővé, könnyen ellenőrizhetővé tegyék a bizonylatok és a számviteli nyilvántartások közötti kapcsolatot. A követelményeknek természetesen mind a bizonylat kiállítójának, mind a bizonylat könyvelését végző, számlát befogadó gazdálkodónak meg kell felelnie, külön-külön a saját - előzőekben megjelölt - könyvelési adataik tekintetében.

A hagyományosan, papíralapon kiállított számláknál is elfogadható az a megoldás, ha a gazdálkodó a hivatkozott (1) bekezdés h) és i) pontjaiban foglalt követelményeknek oly módon tesz eleget, hogy az ott kötelezettségként megfogalmazott információkat egy csatolt mellékleten tünteti fel, és a csatolt melléklet elválaszthatatlan, (egymásnak egyértelműen megfeleltethető) módon kerül az eredeti számlához hozzárendelésre [számviteli törvény 167. § (7) bek.], továbbá szükséges, hogy a csatolt mellékletek önmagukban is sorszámozott, zárt rendszert alkossanak és megfelelő módon hitelesítettek legyenek, amely hitelességről a gazdálkodónak a belső szabályzatban foglaltak szerint kell gondoskodnia.

Elektronikus formában kiállított bizonylatoknál is hasonló elvet indokolt követni, azonban eltérés van - az elektronikus számla jellegéből adódóan - a hitelesítés módjában.
Mind az elektronikus formában kiállított számla kiállítójának, mind a befogadójának a számviteli törvény 167. §-ának (7) bekezdése alapján - a papír alapú számlákhoz hasonlóan - lehetősége van a könyvelésre vonatkozó információkat egy, az eredeti számlához külön csatolt, elektronikus formában megjelenő "mellékleten" szerepeltetnie, abban az esetben, ha ez a csatolás egyértelmű hozzárendeléssel, elválaszthatatlan módon, az utólagos módosítás lehetőségét kizárva történik. Az ilyen "melléklet" csatolásának részletes technikai kérdéseit (azon belül is kiemelten a hitelesség és a felelősség kérdését) a gazdálkodónak a jogszabályoknak az elektronikus számlákra, illetve azok mellékleteire vonatkozó rendelkezések alapján kell meghatároznia belső szabályzatában.
Az elektronikus "melléklet" hitelessége elsősorban természetesen elektronikus aláírással és időbélyegzővel biztosítható, azonban a gazdálkodó jogszabályban biztosított lehetőség alapján más megoldással is gondoskodhat a hitelességről (pl. az EDI rendszernek a számviteli rendszerrel történő összekapcsolása esetén, amely esetben az EDI rendszerrel előállított számlák fokozott biztonságú elektronikus aláírás és időbélyegzővel való ellátás alóli mentesülése kiterjed az ezen rendszerrel összekapcsoltan előállított egyéb számviteli bizonylatokra is, így a kontírozási lapra is).
 

(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 31/2/2006. APEH Adójogi főosztály 8429859122/2006.)